Törpenyuszink első napjai otthon

A nyuszi otthon
Mire a nyuszi megérkezik, legyen elõkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetõleg min. 100×50es ketrecet használjunk, lehet saját gyártású is, ha az túl nagy helyet foglal el, akkor se legyen a ketrec 75-80 centinél kisebb), tegyünk be eleségét, vizet, szénát.
Attól függõen, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet. Ha a nyuszkónk minden alkalommal bebújik a kuckóba, ha a ketrec mellett elmegyünk, akkor inkább vegyük ki.
Ha viszont a kíváncsiság gyõz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk.
A nyulat szállíthatjuk légzõnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a legjobb, macskaszállító ládában (így a késõbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak).
 
Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét.
Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Az elsõ napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s ne is vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány.
Hogy lesz szelíd? Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetûek, gyorsan elérkezik az az idõ, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Elõször csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkbõl (pl. egy répa, jól megmosott és leszáritott répazöld vagy kaporlevél csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következõ napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkbõl eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielõtt megérintjük. Késõbb, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tõlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, õ fogja követelni a simogatást.
A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:
- Csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idõ múlva ki is jön belõle
- Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél.
- Áldozzunk kedvencünkre sok idõt, mert különben nyuszink félõs marad
Ha kézbevesszük, egyik kezünkkel tartsuk erõsen, a másikkal pedig tartsuk úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegõben, akkor pánikot kap és rögtön elkezd kapálózni.Ha gyerekek próbálkoznak, jobb ha elõször leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. 
 
Két módja van egy nyuszkó felemelésének:
- Mindkét kézzel megfogjuk a hasa alatt és óvatosan felemeljük.
- A nyakszõrnél megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél.

Ha a kis jövevény mellett már van egy nyuszink, össze kell õket szoktatnunk. Ha egy teljesen új, számukra ismeretlen ketrecbe csukjuk a két állatot, általában semmi probléma nem lesz. Ha azonos alomból származnak, akkor pláne semmi gond, hiszen születésüktõl fogva ismerik egymást. 
Nehezebb a dolgunk, ha már van egy nyulunk, s egy másik érkezik a házhoz. Semmi esetre se csukjuk az új jövevényt a másik mellé, mert verekedés lesz a vége (ill. ha ivarérett lányt teszünk a fiú nyuszink mellé, akkor gyors gyermekáldás lesz a jutalmunk), hiszen a régi tulajdonos meg fogja védeni a területét. 
Elõször idegen területen ismerkedjenek. Engedjük ki nyuszkónkat szaladgálni a szobában, közben tegyük a jövevényt a ketrecbe, a régi tulaj hadd szokja a szagát. 
Ha úgy gondoljuk, hogy már megszokták egymás jelenlétét és szagát, pár óra múlva, felügyelettel, egy semleges területen (pl. egy olyan szobában, ahol egyikük sem járt még) összeengedhetjük õket.
Csak ha már jól kijönnek egymással, akkor tegyük egy ketrecbe õket. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább két részre választott ketrecben tartsuk a nyulakat, míg hozzá nem szoknak egymáshoz.
A legnehezebb dolog két ivarérett, azonos nemû állat összeszoktatása, ebben az esetben tanácsos két külön ketrec használata, s a fent leírt módszer idõtartamának több napra vagy hétre való kitágítása. Egy kasztrált hím és egy nõstény összeszoktatása ellenben általában elsõre sikerül.
Egy felnõtt nyúl legtöbbször nem tesz kárt a kisnyúlban, de pl. egy felnõtt hím általában azonnal párzó mozdulatokba kezd, de ez csak az elsõ órákban lesz így, aztán abbahagyja.
 
Tanítás
Szobatisztaság:
Ahogy a kutya vagy a cica, úgy a nyuszi is szobatisztaságra nevelhető.
Ehhez csupán az elején kell ügyesnek lennünk... 
A természetben a nyuszik a saját területükön belül kijelölnek egy helyet, ahova rendszeresen ürítenek. Nem pisilnek-bogyóznak össze mindent, ez ugyanis a ragadozók elleni védekezés egyik hatékony módja, hiszen a szagok könnyen a lakóüregekhez vezethetnék a rókákat, ragadozókat. A kisnyuszik is hamar megtanulják, hogy ahol a legerősebb a szag, oda szabad csak intézni a dolgukat. Persze néha, ha kell, azért körbejelölik a területüket, de ehhez főleg az álluk alatti mirigyet használják, melynek a szagát mi, emberek nem is érezzük.
 
A nyuszi a területén (a ketrecén) belül ki fog jelölni előbb-utóbb egy sarkot, és azt fogja használni vécének. Ide érdemes venni egy sarokvécét, és először megtölteni a sarok eredeti "tartalmával" (az ürülékkel), mert az idegen, más-szagú tárgy esetleg a WC átköltöztetését eredményezi. Van olyan nyuszim, akinek mind a 4 sarokba kellett illemhelyet tennem, mire elfogadta, hogy neki abba a fura műanyag izébe kell ürítenie. Olyan nyuszi is van, aki a kétbetűs kitérőt ágyikónak használja - ilyenkor vagy kell neki venni még alomtálcát, amit majd tényleg ürítésre használ, vagy venni kell neki egy másik házikót.
Van amelyik nyuszi bogyózni is visszajár, van aki azt el-elhagyja útközben, de pisilni szinte mindegyik nyuszi visszamegy a ketrecbe a későbbiekben.
Ha mégsem, szankcionálni kell: visszarakni a helyére, és félórát rá se nézni. Hamar meg fogja érteni a kinti pisilés és a "beketrecelődés" közötti összefüggést! Ez a probléma főleg ivarérés környékén szokott jelentkezni, de a kamasznyulak sok más szempontból is problémásak lehetnek, nagyon fontos a megfelelő nevelés ebben az érzékeny korban. Ha minden etológus-tehetségünket bevetve sem sikerül a nyuszit visszaszoktatni a régi rendre, megoldást jelenthet az ivartalanítás A műtét természetesen nem csodaszer, nem mindig segít, pláne berögzült rossz szokások esetén nem, ezért nem érdemes éveket várni vele. Azt a néhány hónapot viszont, amíg felnő, "megkomolyodik" a nyuszi, mindenképp célszerű kivárni
 
Sétáltatás:
A megfelelő környezetben nevelkedett nyulak általában nem olyan félősek, sőt, kifejezetten kíváncsiak, ezért örömmel tölti el őket egy séta először a kertben, azután pedig akár az utcán is. Ehhez azonban meg kell tanulniuk pórázon sétálni.
A tanítás elég hosszadalmas lehet, sok türelem kell hozzá. Természetesen nem csak a kicsi nyuszikat lehet tanítani, hanem a felnőtteket is.

Játék a nyuszival
Ha arról van szó amit ők akarnak, akkor mindig kiderül, hogy a nyúlnak megvan a magához való esze, csak sajátosan gondolkodnak. Legtöbbször szerintem az van, hogy tudja a nyúl, hogy mit akarsz tőle, de értelmetlennek tartja, ezért nem csinálja, de ha már nagyon régóta akarod, akkor a Te kedvedért hajlnadó
A nyuszi akivel foglalkoznak és akit megértenek,az a nyuszi igy is fejezi ki magát amikor valamit akar.

A nyuszik szeretnek játszani.
Ahogy egyre jobban megismered a nyuladat megtudod majd milyen játékokat szeret igazán.
Sok nyussz szereti a gurulós játékokat vagy az üres kartondobozt. De agility-ben is jók! :-)
 A nyuszi és a tél
Alom:
Az alomnak friss széna vagy puha szalma a legjobb. Ügyeljünk arra, hogy elegendő helye legyen a az ólban, hogy ne kelljen a fekhelyére „bogyóznia". Ha nyuszink ketrece drótból készült, akkor legyen egy olyan hely is, ahol más (például fa) a borítás, amin megpihentetheti mancsait. Az almot gyakran cseréljük, így csökkenthetjük a betegségek kockázatát, ráadásul fülesünk is komfortosabban érzi magát. Bár nagy a csábítás, hogy saját takarónkhoz hasonló anyagból készítsünk fekhelyet a nyúlólba, mégse tegyük, ugyanis - mint a rágcsálók szokták - mindent megrág, és egy takaró komolyan megfeküdné a gyomrát.
 
Takarmányozás: 
Mindig legyen nyuszink előtt nyútáp (hivatalos nevén: pelletált takarmány) , amelyből napi szükséglete 50 gramm / testtömeg kg.. Ezen kívül igényel szénát (kedvence a zabszéna), friss vizet és zöldséget. Ha nem ette meg az előtte lévő összes zöldséget, akkor pár óra múlva szedjük ki a maradékot. Télen a legnagyobb problémát a vízhiány okozza, hiszen pár óra alatt befagyhat az ivóvize. Vagy cseréljük gyakran, vagy használjunk vízmelegítő berendezést.
Általános tanács: naponta többször ellenőrizzük állatkánkat, hogy minden rendben van-e vele.
A benti nyúlnak melege van
Elhelyezés: a téli hideg a szobanyuszinak nem okoz különösebb problémát, annál inkább az elektromos vezetékek, melyeket szívesen megrágcsál, ha hozzájuk fér. A lakás jól fűtött pontján rendezzük be lakhelyét, kerüljük azonban a túl meleget és a forró fűtőtestek közelségét! A nyuszik ugyanis 15-25 fok között érzik magukat a legjobban.
A benti nyúl takarmányozása nem különbözik a kintiétől, neki is fontos a jó minőségű lucerna vagy a fűszéna etetése, ugyanis a kereskedelemben kapható kész takarmányoknak alacsony a rosttartalma. Rosthiány esetén a legjellemzőbb tünet a szőrrágás, amelyet - ha nem veszünk észre - komoly betegség követhet.
Általános tanács: a nyuszi általában napfelkeltekor és napnyugta előtt aktív, napközben pihen. Ha szeretnénk játszani vele - és azt akarjuk, hogy ezt ő is élvezze - akkor igazodjunk napi ritmusához.
Nyúltartás a lakásban
Ketrec:
A lakásban tartott nyulak számával párhuzamosan nőtt a beltéri ketrecek és különféle nyúlházikók száma. Ezek közül egyesek hagyományos kivitelezésűek, mások pedig inkább tetszetősek, mint tartósak, hiszen nem kell az időjárási viszontagságoknak ellenállniuk. Egyes szerkezetek rendelkeznek rövid rámpával, hogy a nyúl saját kedve szerint ki-be járhasson kuckójából, de természetesen ezeken is vannak ajtók, hogy ha kell, be is zárhassuk őket. Praktikus, ha nem szélesre tárható az ajtó, hiszen ez csak a helyet foglalná a szobában, ezért legyenek egyszerűen felhúzható és kiemelhető ajtajai a ketrecnek.
Arról azért gondoskodjunk, hogy kedvencünk ne tudja magától felemelni az ajtót, ezért szereljünk rá apró reteszt, amivel bezárhatjuk, ha nem vagyunk otthon.
Szintén előnyös megoldás, ha csak a ketrec egy oldala készül dróthálóból, hiszen a nyulak alapvetően rejtőzködő természetűek, és néha szükségük van arra, hogy visszahúzódjanak a kíváncsi tekintetek elől. Jó ha a nyuszi házikójának van ajtaja is. Ez legalább 2,5 cm magas lécekből összerakott peremmel rendelkezzen, hogy az alom ne hulljon a szőnyegre. Ebbe helyezhetjük a nyuszi illemhelyét is.
Talán a ketrecekből kapható a legszélesebb kínálat. A boltokba különböző méretű és alakú ketreceket találunk. A leggyakoribb a műanyag tálcás változat, amely megakadályozza, hogy az alom szétszóródjon, a könnyedén leszerelhető felsőrészt csatok rögzítik. A fémcsatos típus jóval időtállóbb, mint a műanyag csatos. A rácsos felsőrész általában egy darabból áll, de vannak szerelhető tetejűek is, amelyeken keresztül egyszerűbb a nyuszit kiemelni. A ketrecek nem csak a nyuszit tartják bent, hanem védelmet is biztosítanak számára a vele egy háztartásban élő kutyák vagy macskák ellen.
A ketrec elhelyezése:
A döntésnél több szempontot figyelembe kell vennünk: a nyuszi érezze magát biztonságban a kuckójában, és ne legyen huzatnak sem kitéve. A folyosón való elhelyezésről ezért mondjunk le. A télikert jó megoldás lehet, de csak akkor, ha elég száraz, és a hőmérséklet nem ingadozik túlságosan a nyár folyamán, télen pedig nem csökken le túlságosan.
Mindezek a problémák a lakás belsejében nem jelentkeznek, de azért itt is oda kell figyelnünk néhány dologra, főleg akkor, ha nyitott tetejű ketrecben tartjuk kedvencünket. Soha ne helyezzük közvetlenül az ablak alá, mert egy forró napon a nap közvetlen sugarai megárthatnak a nyuszi egészségének.
Illemhely:
A nyulak természetüknél fogva tiszta állatok, ezért könnyen megtaníthatók arra is, hogyan használják a kijelölt illemhelyet, és a ketrecben tartott példányok is gyakran csak az egyik sarokba járnak a dolgukat végezni. Így számunkra is megkönnyítik a takarítást: elegendő, ha napi gyakorisággal ezt a sarkot takarítjuk egy kis lapát segítségével, a teljes ketrecre pedig csak hetente egyszer kerítünk sort. Az a legegyszerűbb, ha ilyenkor el tudjuk zárni a nyuszit a ketrec másik felébe - ha ez nem megy, átrakhatjuk a szállítódobozába is.
Etető és Itatóedény:
Fontos az alapos takarítás! Az etető és itatóedények tisztántartására is gondot kell fordítani. kb. 5 naponta jó alaposan takarítsuk ki!